5. nap

Utolsó nap

Reggel hat órakor keltünk, és 7 órakor indultunk a busszal, ami nagyon korán volt az eddigiekhez képest. Így, amikor elindultunk a busszal, sokan elaludtak. A hazaúton 2 helyen álltunk meg, Bánffyhunyadon és Nagyszalontán. Mindkét városban a helyi magyar nevezetességeket néztük meg, és koszorúztunk is. Bánffyhunyadon a református templom előtti Petőfi-emlékművet, Nagyszalontán pedig az Arany János Múzeumban lévő Csonkatoronynál helyeztünk el koszorút. Ezek után egyből elindultunk hazafelé a 44-es úton, majd az M5-ös autópályán. A hazaút jó hangulatban telt el, mint ahogy eddig is megszokhattuk. A hátul ülők zenét hallgattak, amit az egész busz hallgatott😸. Nagyon jó tempóban haladtunk, alig múlt négy óra, mire a Hősök terére értünk. Még a buszon megbeszéltük, hogy kinek hogy tetszett az út. A busz megérkezésekor a szüleink ott vártak ránk. Mi gyorsan lepakoltunk a buszról, és kivettük a bőröndöket belőle, majd elköszöntünk egymástól és a tanároktól, és megbeszéltük, hogy találkozunk májusban, amikor az erdélyiek jönnek hozzánk. Ezt követően mindenki elindult haza, ki szüleivel, ki egyedül.

Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel

5. nap - Nagyszalonta

Nagyszalonta

Az utolsó napon ellátogatunk a Nagyváradtól 38 km-re található Nagyszalontára, (Nem tévesztendő össze Újszalontával, amely Nagyszalontának a trianoni békeszerződés után Magyarországon maradt határrészéből 1924-ben alakult község, és amelynek neve 1940-ig szintén Nagyszalonta volt.)

Látnivalók

 - Itt található Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István illetve Kulin György szülőháza.

- Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található

- Református templom melletti Kossuth-szobor

- Arany János Emlékmúzeum a Csonka-toronyban - itt koszorúztunk is, meg fényképeket készítettünk.

- Bocskai István szobor a központi parkban

- Szoborpark (a református templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István mellszobrai.

- Nagyszalonta a címadó helyszíne Móra Ferenc Szalonta falai című elbeszélésének.

 Nagy Dominik

A Csonka Torony alatt

A Csonka Torony - Nagyszalonta 

5. nap - Bánffyhunyad

Petőfi Sándor - kopjafa 

A református templomban 

A Bánffyhunyadi Református Templom 

Bánffyhunyad

A hazaút előtt is vár még minket egy érdekes hely, ugyanis el fogunk látogatni Bánffyhunyadra, amely egy város a romániai (vagy inkább erdélyi) Kolozs megyében. Itt a Petőfi-emlékművet, a Petőfi és több más író által használt, a református templom kertjében álló asztalt, és magát a templomot fogjuk megnézni. Bánffyhunyadról érdekes azt is tudni, hogy egyike annak a tizennégy településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak. 

Nevének eredete

A helység (Bánffy-Hunyad) elnevezésének első tagja a Losonczy Bánffy család nevéből ered. A név második része a régi magyar Honod személynévből származik.

Gasztronómiai érdekességek

A lakosság magas szintű anyagi kultúrájának a következtében a város és vidékének étkezési művészete Erdély-szerte híres. Az erős bánffyhunyadi háziborok (hunyadi guggolós), a gyomorrontások azonnali gyógyszeréül is használatható zsoboki sompálinka, a zsoboki kecskesajt, a pörkölt hagymával elkészített körösfői burgonyás laska, az egész Kalotaszegen megtalálható, s mind a mai napig csereáruként is használatos, rézüstökben készült fekete szilvaíz, a magas zsírtartalmú bivalytej, a vastag bivalytejföl, valamint a hatvan fok fölötti erősségűre főzött szilva-, alma- és vegyespálinka kiváló minőségű helyi termékek. A román ételkülönlegességek közül a bánffyhunyadi telemea (sós tehén-, bivaly- vagy juhsajt), a nemzeti ételnek számító, faparázson sütött, szegfűszeg-, fokhagyma- és borsfűszerezésű, disznó-, marha- és juhhúsból készült miccs, a tejfölös és zöld csípőspaprikás pacalleves, valamint a tejfölös-vajas túrós puliszka általános közkedveltségnek örvendenek.

Dibáczi Dániel

1-2. nap

Az utazás körülbelül 12 óra volt. Közöttük többször is megálltunk. Bár hosszú volt az út, a társaság jól elfoglalta magát. Volt, aki zenét hallgatott, volt, aki filmet nézett, volt, aki olvasott, és volt, aki aludt. Az út során láttunk érdekes dolgokat, többek között juhászt, bárányokat, csirkéket, stb. Az első megálló Nagyvárad volt. Az ottani érdekességeket is megnéztük, mielőtt tovább indultunk volna.
A következő állomás a Királyhágó volt. Már a Királyhágó felé is csodálatos tájakat láttunk, de amikor felértünk, a lélegzetünk is elakadt a látványtól. Mikor lefelé ereszkedtünk, láttunk egy égő járművet. 😱

A Tordai-hasadékot is láttuk messziről többször is, amit csak az út végén nézünk majd meg. Bár nagyon elfáradtunk az út során, Nagyenyed felé a legtöbb embernek még volt ereje énekelni. 

A szállásra sötétben, egy rövid séta után érkeztünk meg. Elfoglaltuk a szobáinkat, amelyekben főleg emeletes ágyak vannak. Gyorsan leraktuk a bőröndünket, és indultunk is vacsorázni, mert már nagyon éhesek voltunk. 

A vacsoránk nagyon finom volt, egy karfiol levesből, egy adag csirkecombból, petrezselymes krumpliból áll, ami mellé csemege uborkát is kaptunk. A desszertünk egy csokis mogyorós nápolyiból állt. 

A vacsora után néhány diák filmet nézett a társalgóban, míg mások letusoltak, vagy a számukra fontos embereket hívták föl hogy tudassák, épségben megérkeztek a szállásra. A takarodó 11 körül volt, míg a lámpaoltás csak éjfélkor következett be, amit a diákok kellőképpen ki is használtak. 

Másnap, miután felkeltünk, reggelihez indultunk, megcsodálva a lakhelyünkről a kilátást. A reggeli után a mi magunk által készített kajából éltünk. Ezután gyalog indultunk a Bethlen Gábor Kollégiumba. Ott rövid látogatást tettünk. Utána busszal elmentünk Tordára, Kolozsvárra, és megnéztük az ottani látványosságokat. Majd visszaérkeztünk a kollégiumba, ahol ezt a blogbejegyzést megírtuk. 😏

Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel

 Fotó: Frolyó Szivárvány

3. nap

     A reggeli nagyon finom volt, virsli volt, lekvárral, ketchuppal, teával és mustárral. Miután azt megettük, elkészítettük magunknak az aznapi ebédünket. Utána rendet raktunk a szobánkban és összecsomagoltuk az utazós hátizsákunkat és elindultunk a buszhoz egy rövid sétával. Ma egy hosszú út várt ránk, több, mint két órát utaztunk a busszal. Utazásunk alatt áthaladtunk Balázsfalván, ahol a népgyűlés kimondta Románia és Erdély egyesülését. Az első tényleges megállónk Segesvár volt, ahol a Diáklépcsőn keresztül a Német Gimnáziumhoz jutottunk. Ott még sok érdekességet láttunk. Ezután volt egy rövid szünetünk, amiben a szuvenírek között kutatva megtaláltuk azokat az ajándékokat, amiket a számunkra fontos embereknek viszünk haza ajándékba. A szünet után elindultunk a buszhoz, egy jó kis sétát téve. A következő megállónk Fehéregyháza volt, ahol megkoszorúztuk Ispán-kútnál lévő Petőfi emlékművet. Ezek után újra buszra szálltunk, és ellátogattunk a Székelykeresztúrra, és megnéztük Petőfi híres körtefáját, amiről a híres erdélyi magyar költő Kányádi Sándor is verset írt. Hazafelé a busz út jó hangulatban, beszélgetve, énekelve telt, bár igen hosszú volt az is, majdnem két és fél órás volt, ami alatt többen el is aludtak. A busz egyből a Bethlen Gábor Kollégiumba repített minket, ahol a mai blog bejegyzést írjuk, miközben a hosszú út fáradalmait pihenjük ki.

Koszorúzás

 

Csapatunk egy része a Petőfi körtefájánál

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Vártemplom

Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel
Fotó: Frolyó Szivárvány

3. nap - Segesvár

Segesvár

Reggel Segesvár felé vettük az irányt, ahol sok látnivalót néztünk meg. Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része.

             A várnak egykor 14 tornya volt de sajnálatos módon ma már ebből csak 9 áll, amiből 3-at meg is látogattunk. Mindegyik torony egy kijelölt céh nevét viseli. A várnegyeden belül szinte minden érdekességet megnéztünk. Az óratorony a 14. század környékén épült, mely 1556-ig városháza is volt, ma múzeumként működik. Mellette található a kolostortemplom, mely a reformátusoké lett és amelyet a későbbiekben tűzvész rongált meg. Az 1642-ben épült diáklépcsőn keresztül eljutottunk a szász evangélikus gimnáziumhoz ami egykor országos hírű volt, tovább sétálva megnéztük Szent Miklósnak szentelt vártemplomot és temetőt, amely a hegytetőn áll. A vártemplom román stílusú volt de helyére gótikus szász templomot emeltek. A református kollégiummal kapcsolatban felmerültek a szászok, akik német anyanyelvű kisebbség Erdélyben. Míg 1910-ben még 250000 volt az erdélyi szászok száma, 2004-re már csak 15 000-en maradtak, és számuk jelenleg is csökken. A többségük 1945 után Németországba vándorolt.

                A mai túra nagyon testszett nekünk, sokat tanultunk Segesvár történelméről, kultúrájáról, az itt élő népekről és Segesvár építészeti stílusairól, bár egy nagyon hosszú túra volt, melyen elfáradtunk, főleg a diáklépcsőn (megvolt a tesióra is 😅), de ezért a gyönyörű és felejthetetlen élményért megérte.     

Segesvári csata

           A segesvári csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős csatája volt.

Petőfi Sándor

Bem József

1849. július 31-én Segesvár és környékén a magyar csapatok nagy vereséget szenvedtek a orosz és osztrák csapatok ellen. Erdélyben voltak a magyar védelem esélyei a legjobbak. Bem július 1-én érkezett a városba, 6000 fős sereggel és 12 ágyúval. Az ellenséges csapatok körülbelül 12 000 fős sereggel és 30 ágyúval jöttek. A magyarok vesztesége körülbelül 1200 fő volt és legalább 500 fő foglyul esett. Az oroszok vesztesége ismeretlen. Augusztus elsején Bem tábornok serege Marosvásárhelyen egyesült a Kolozsvárról odaérkező csapatokkal. A csata ágyúzással kezdődött délelőtt 12 óra után. A csata korai óráiban a magyar csapatok előnyben részesültek. A magyar csapatok a Sárospatak és az Ördögpatak közötti területen álltak fel. Mivel az osztrák , orosz csapatok feladata az állás védelme volt, a magyarok akadály nélkül fel tudtak fejlődni. Bem abban a hitben, hogy az oroszoknak nincs több csapatuk Segesvárnál, csapatának jobbszárnyát a balszárny segítségére küldte. A magyar jobbszárny ellen irányuló támadás visszaszorította a magyarokat a falvakba, majd menekülésre késztette. A menekülőket a kozákok üldözőbe vették, valószínüleg ilyenkor esett el Petőfi Sándor is.

Annak ellenére, hogy Bem és csapatai vereséget szenvedtek, a szövetségesek a magyarországi hadjárat végéig nem jutottak ki Erdélyből.

Készítette: Kónya Viola                        Győri Zsófia              Uzonyi Péter            Burányi Botond

                   Werderitsch Eszter            Molnár Zsófia            Skoda Barnabás

                   Dusza Maura                      Makker Zsombor       Pintér Ádám

                   Ézsiás Zsófia                      Matuska Alex             Labancz Gábor

Fotó: Frolyó Szivárvány és Latabár Endre

3. nap és 4. nap

Harmadik nap:

   Miután befejeztük a blogolást elindultunk vacsorázni. A vacsora amolyan "jó magyaros" volt. A leves gulyásleves, a főétel töltött káposzta, a desszert pedig töltött roletti volt. Miután befejeztük a vacsorát kaptunk egy olyan ajánlatot, hogy lemehetünk edzetni a közeli parkba. Voltak, akik éltek a lehetőséggel, még mások inkább a szálláson maradtak.

    Mi, akik akartunk menni, egy órával vacsora után indultunk egy rövid sétával a parkba. Ott, aki edzeni szeretett volna bemelegített és elkezdtek edzeni, míg azok, akik csak a levegőre szerettek volna kimenni, azok elvoltak a játszótéren és elfoglalták csendben magukat. Egy kint töltött óra után visszaindultunk a szállásunkra és lassan elmentünk fürdeni, utána aki akart még csendben beszélgethetett vagy a szobájukban filmet nézhettek vagy aki már nagyon fáradt volt elment aludni.

Negyedik nap:

    Ma reggel a korábbi kelést sokan nehezen viselték, de hogy a mai napra tervezett programokat be tudjuk fejezni, muszáj volt. A reggelink a szokásos általunk elkészített szendvicsből állt, ami után ismét mi készíthettük el az aznapi ebédünket.  

    Nyolc óra felé indultunk el a buszhoz, amivel a következő úti célunkhoz indultunk, ami Torockó volt, ahova egy fél órás út vezetett. Itt töltöttünk egy kis időt, majd újra buszra szálltunk és elindultunk a Tordai-hasadékhoz. Ez az út szintén fél óra volt.

Útközben egy kisebb akadályba ütköztünk. pár birka elállta az utunkat egy kis időre. A Tordai hasadékban túráztunk egy jó másfél órát az erdőben a folyó mellett, majd egy kis vásárlás után visszaindultunk a kollégiumba, ahol éppen írjuk a mai napi bejegyzésünket a blogba 😆.

A blogírás után lesz egy „Gólyabál”, ahol megnézünk egy színdarabot, utána pedig lesz zene, amikor szabadon jól érezhetjük magunkat (tanári felügyelettel 😏).

Juhnyáj Torockó közelében

A tordai hasadék

A Csurgó, háttérben a Székelykő

 Készítette: Ocsovszki Bianka, Székesváry Noémi, Belovai Annamária, Farkas Nóra Nikolett, Horváth Hunor, Kovács Bence Bálint, Forgács Olivér, Lesti Dániel

Fotó: Frolyó Szivárvány

4. nap - Tordai hasadék

Tordai hasadék beszámoló

Negyedik itt-töltött napunkon a Tordai hasadékban túráztunk. Séta közben különböző növényeket láthattunk, a patakban pedig kis ebihalakat figyelhettünk meg. Kísérőnk volt egy kutya. Kapaszkodós, csúszós és meredek részekkel is találkoztunk. Csak madárcsiripelés törte meg a csendet. A patak csobogása pedig szép aláfestő zajként szolgált. Bár a csúszós köveken való haladás igazi próba elé állított minket, mégis mindvégig megmaradt a jó hangulat. Az út végén pihenőt tartottunk, ettünk. A visszaúton már könnyebben vettük az akadályokat. Mielőtt felszálltunk a buszra, vásároltunk kürtöskalácsot és egyéb tárgyakat.

A Tordai hasadék

A Torockói-hegységben található nem messze tordától a neve is innen ered. A hasadék teületét 1938-ban védetté nyílvánították. 2 km hosszú szakadékon az Aranyosba ömlő Hesdát-patak folyik át. A hasadék két oldalán Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi mészkőgerinc húzódik, a falak több száz meter magasak. A falakban több feltárt barlang is van van, ezek közül a legismertebb barlang a Tündérvár. A legenda szerint a barlangban

tündérek laknak. Szent György-nap éjjelén megnyílik a barlang, akkor hordják ki a tündérek a kincseket. Növényvilága nagyon gazdag, hiszen kb 1000 növényfajt találunk a hasadék mindössze 2 km szakaszán. A hasadék szikláin a fali gyík az uralkodó. A patak melletti erdő jellegzetes kétéltű faja az erdei béka. A hasadék több legendát is őriz, ezek közül a két legfontosabb a keletkezéséről szól. Az első legenda szerint a Tordai-hasadék akkor keletkezett amikor Szent László a kunokkal harcolt de menekülnie kellet eközben Istenhez fohászkodott és a hegy kettéhasadt. Ennek a legendának a másik változatában Szent László lovának nyomában keletkezett a hasadék ami elméletileg ma is látható.

De valójában a hasadék egy barlangrendszer volt mely beomlott és a víz romboló munkájának köszönhetően kialakult a ma látható hasadék.

Készítette: Kónya Viola                           Győri Zsófia              Uzonyi Péter            Burányi Botond

                   Werderitsch Eszter               Molnár Zsófia            Skoda Barnabás

                   Dusza Maura                         Makker Zsombor       Pintér Ádám

                   Ézsiás Zsófia                         Matuska Alex            Labancz Gábor

4. nap - Torockó

Torockó (románul Rimetea, korábban Trascău, németül Eisenburg) Romániában, Fehér megyében található. Egykori bányászváros, a Székelykő hármas csúcsa alatt, lakói betelepült székelyek. A falu Erdély legnyugatibb székely végvára, és talán egyik legszebb faluja.

1257-ben Toroczko néven említik először. Vára a keletre emelkedő Székelykő 1117 m-es nyugati Várkő nevű csúcsán állott, ma csak az alapfalai láthatók. Helyén egykor római erőd állt. A várat a tatárjárás előtt a Toroczkai család építette. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították.

Mivel az ostrom alól kézdi székelyek mentették fel, a király 1257 és 1272 között a várat nekik adta. 1285-ben a kijavított várat sikeresen védték meg a tatárok ellen. A tatárok és a kunok betörései miatt meggyérült magyar lakosság mellé németeket is telepítettek. III. Endre 1291. évi oklevele azért érdekes, mert a tordai Sóaknán kívül megemlíti, hogy Toroczkó szabad hospesei a felső-ausztriai Eisenwurzenből telepedtek ide.1514-ben a parasztsereg elfoglalta a falut. 1702. november 17-én Rabutin, 1704. március 15-én Tiege labanc csapatai rabolták ki a várost. Őrtornya 1864-ben még ép volt, de azóta sajnos csak pusztul.

A hegy oldalában számos barlang található, ahol a lakosság veszély esetén meghúzódott.1910-ben 1512 lakosából 1343 magyar és 136 román volt. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Torockói járásának székhelye volt. 1992-ben társközségével együtt 1393 lakosából 1241 magyar, 128 román és 24 cigány volt.1999-ben Torockó Europa Nostra-díjat kapott a kulturális örökség megőrzéséért.

Nevezetessegei:

o   18. századi unitárius erődített temploma van.

o   Jellegzetes házai és népviselete világviszonylatban is híressé teszik.

o   Népi iparművészeti múzeuma van.

o   Székelykő; a település mellett magasodó hegy

Nagyon jó volt látni azt, hogy a falu az elmúlt több mint fél évezred alatt nemigen változott. A múzeumhoz vezető út közben egy aranyos kutya csatlakozott hozzánk. Miután megnéztük a múzeumot, volt lehetőségünk szuvenírt venni és inni a Csurgó forrásból.

Keszitette: Olah Lászlo Andor, Pivarcsi Gergely Mate, Kibedi Karoly, Balazs Krisztian Mark, Szocs Zsombor, Zsiga Milan, Nagy Balint





Fotó: Frolyó Szivárvány

3. nap - Petőfi körtefája

Petőfi Sándor körtefája:

Ma itt voltunk. Megkoszorúztuk a fát körbevevő kerítést. Latabár tanár úr elmesélte a fa történetét, miszerint amikor Petőfi élt akkor termett ez a fa. Miután majdnem kiszáradt, levágtak róla egy ágat és mellé ültették. Ami ma is megtekinthető az annak a fának az egykori ága volt. Még ma is terem.

Petőfi síremléke:

Itt csak futólag álltunk meg. Megkoszorúztuk és meghallgattuk a történetét, miszerint amikor Petőfi megpihent (vagy menekült, ezt nem lehet tudni) akkor itt megtalálták az oroszok, és itt a kút mellett leszúrták.

3. nap - Fehéregyháza

Fehéregyháza

Erdélyben, Maros megyében található falu.

Napjainkra Fehéregyháza és Segesvár egy település lett, amely arról kapta a nevét, hogy fehér volt a templom oldala
Eme falu határában volt a segesvári csata, amelyben elesett Petőfi Sándor.  Elmentünk megkoszorúzni Petőfi Sándor halálának feltételezett helyét. Elvileg itt leszúrták egy kútnál a kozákok (oroszok). Itt a csata és Petőfi halálának emlékére csináltunk egy közös képet .

Petőfi Körtefája

A körtefa Székelykeresztúron, a Csáky család kúriája előtt található. Azóta már elkorhadt, DE génjeit egy új körtefába átültették ezáltal a körtefa a Petőfi korabeli körtét termi és génjei megegyeznek az eredeti fa génjeivel. Ez azért érdekes dolog, mert a mi híres költőnk is láthatta azt a bizonyos fát és írhatott alatta több verset is, mint ahogyan azt Kányádi Sándor a versében megírta “Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája, Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.’’

Ez a két fa mai napig egymás mellett áll, igaz az eredeti fa már támasztékokkal de csodás a tudat hogy ez alatt a fa alatt pihenhetett a nagy költő ahogy épp itt írta az egyik versét.

Szabó Zsolt, Gáspár Vendel, Nagy Dominik,Tamáska Roland, Dibáczi Roland, Perlaki Ali

2. nap - Kolozsvár

Kincses Kolozsvár

Kolozsvárra a nap második felében mentünk. Az egész kolozsvári túra alatt velünk tartott egy erdélyi osztály. Nagyon tetszett a város, de jobban örültem volna egy kicsit több szabadidőnek, hogy a kötött programon kívül egyénileg is körülnézhessünk kicsit részletesebben. 
Dibáczi Dániel, Gáspár Vendel, Perlaki Ali, Nagy Dominik, Szabó Zsolt, Tóth Benjamin, Tamáska Roland, Bató Balint, Poós Dániel

Meglátogattuk a Szent-Mihály templomot, ahol körbenéztünk, és elmesélték tanáraink a templom történetét. Bethlen Gábor építtette újjá a templomot, és a nevét viselő délkeleti sarokbástyát. Itt is találtunk kapcsolatot Nagyenyed és Bethlen Gábor között. 

1848. május 29-én itt mondták ki az uniót Magyarország és Erdély között. A kiegyezést követően Kolozsvár elvesztette fővárosi szerepét, ipara elmaradt Temesvár, Nagyvárad és Arad mögött, de továbbra is a tudományos és kulturális központja volt. 

Szabadidő

A szabadidőt élveztem a legjobban, mert akkor elmehettünk szétnézni, és enni valamit. Pár osztálytársammal elmentünk gyrost enni az egyik kis utcába, ahol egy kisboltot is találtunk, ahol be tudtunk vásárolni. A vásárlás előtt elment pár osztálytársunk pénzt váltani, mert ezt a kirándulás előtt nem tették meg. Végül elmentünk fagyizni, és sütizni, és el is repült az a röpke egy óra amit kaptunk.

Házsongárdi temető

Kolozsvár történelmi temetőkertje, melynek bejárata a Petőfi utcából nyílik. Itt nyugszanak a sok évszázados hősök és a magyar írásbeliség nagyjai mint pl. Dsida Jenő, Jósika Miklós. Vallásfelekezeti és nemzetiségi különbség nélkül temetkeztek ide szászok, magyarok, románok az évszázadok alatt. 
 A reformkorral kezdődően divatba jött a temetőkultusz. A főúri családok, egyházak versengve emeltek szebbnél szebb emlékműveket, kriptákat, mauzóleumokat nagy halottaiknak, szeretteiknek. Művészeti értékeik miatt is meg kell említenünk a négy oroszlántól őrzött Kendeffy-emlékoszlopot (Hess János bajor szobrászművész alkotása), térhatásáért a neoromán iktári Bethlen-kripta, amely Ybl Miklós műve, érdemel említést. Sok a klasszicizáló síremlék, mint pl. Kéler Ilona, Jósika Miklós - akinek a szülőházát láttuk Tordán, Brassai Sámuel, valamint a Bethlen, Korbuly–Barcsay családok, Sigmond Elek mauzóleuma. 
Itt a temetőben először rossz irányba indultunk el, és felmentünk a temető legtetejébe. De aztán orvosoltuk a hibát, és visszagyalogoltunk, aztán a temető történelméről is meséltek nekünk a tanáraink. 
Megkoszorúztuk Apáczai Csere János sírját.