2017. október 1., vasárnap

Magunkról



Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakgimnázium 

Iskolánk a főváros egyik legrégibb múltra visszatekintő intézménye, melyet 1879-ben alapítottak. Központi fekvése, jó megközelíthetősége a Keleti pályaudvar közelsége fontos szempont a Budapestről, az agglomerációból és a vidékről bejáró tanulók számára.



Egy évszázadon át a vegyészképzés jelentette az intézmény fő szakmai irányvonalát. A 90-es évek alapvető átalakulást hoztak az iskola képzési rendszerébe, mivel az addig hagyományos, egyedülálló vegyészképzést a megváltozott gazdasági és a társadalmi igényekre reagálva az iskola új képzések beindításával egészítette ki, megkezdődött a környezetvédelmi és informatikai technikusképzés, valamint a kapcsolódó szakmacsoportos alapozó oktatás.



A további profilbővítés keretében 2004-ben beindítottuk a nyelvi előkészítő évfolyamot, majd 2005-ben az angol-magyar két tanítási nyelvű vegyész képzés bevezetésével egy jelentős minőségi változás vette kezdetét. 2008 szeptemberében kilenc iskola (szorosabban 5) integrációjával kezdte meg működését a Petrik TISZK (Térségi Integrált Szakképző Központ).



2013. január 1-jével a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola is állami fenntartásba került. Fenntartója és működtetője a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ lett. Közvetlenül nem tartozott tankerülethez, a tankerület igazgató feladatait a Fővárosi Szakképzés-szervezési Főosztály vezetője látta el. 2015. július elsejétől iskolánk 11 hasonló profilú intézménnyel együtt a Budapesti Műszaki Szakképzési Centrumba tartozik.

A rendelkezésre álló humánerőforrás és a korszerű infrastruktúra lehetőségeit felhasználva

jelenleg az intézményben vegyipari, környezetvédelem-vízgazdálkodás és informatika szakmacsoportokban folyik alapozó, érettségire felkészítő középiskolai oktatás és szakképzés

Iskolánk kiemelt célja az általános emberi és szakmai értékek megismertetése és elfogadtatása. A rendelkezésre álló humán erőforrás és a korszerű infrastruktúra lehetőségeit igyekszünk sokoldalúan felhasználni, és több szakmacsoportban magas színvonalon, a munkaerőpiac igényeihez és elvárásaihoz igazodva képezni, tovább képezni a jelen és a jövő szakembereit.



Bethlen Gábor Kollégium 
Bethlen Gábor Kollégium - az Őrhegyről 


A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Erdély aranykorában, Bethlen Gábor fejedelem uralma alatt épült Gyulafehérváron, 1622-ben. A kollégium történetében összesen három nagy pusztulás volt, az 1658-os török dúlás után az iskola ideiglenesen Kolozsvárra költözött, majd négy év elteltével Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendeletére a kollégium itt épült meg, Nagyenyeden, immár véglegesen.

Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című alkotásában írja le az 1704-ben történt eseményeket, amikor Nagyenyedet Rabutin generális csapatai pusztították el. 1711-ben az angol királyi pénzből újjáépül az iskola.

Nagyenyed történetének talán egyik legsötétebb időszaka 1849. Január 8-9 között és a azt követő napok volt. Axente Sever és Simion Proda haramia “hada“ közel ezer lakost gyilkolt le álmában – az iskola elpusztult, rengeteg értékes könyv veszett el a román felkelők miatt. Hiába a sok kín, megpróbáltás, napjainkban a kollégium büszkén tűnik ki Nagyenyed épületei közül. Az Erdély fénykorában épült iskola most éli saját fénykorát, hála az önzetlen embereknek, akiknek ballagásuk után is az iskola szívügyük maradt. A 2015-2016-os tanév második felében új rendszer lett beiktatva, azaz minden óra külön tanteremben történik, követve a nyugati példát. A kabinet-rendszerrel együtt sok más is érkezett az iskolába. A megpályázott pénzből interaktív táblákra, új számítógépekre, bútorberendezésekre tett szert az iskola, arról nem is beszélve, hogy az alma mater felújítása is nemsokára befejeződik.

Az iskolánkban jó a közösségi élet. Számtalan délutáni tevékenység van, mindenki megtalálja a hozzá illő foglalkozást, és hasznos idővel töltheti szabadidejét. Ezekből egy pár: cserkészet, néptánc, reneszánsz, régi-zene, kézilabda, kosárlabda. Igaz, hogy csak júniusban lesz kész, de a felújításnak köszönhetően az iskola nagyon jó körülmények között fogja tudni fogadni szeptembertől a diákokat. Tehát, a lelkes diákok még jobb körülmények között fognak iskolába járni. Az egyik diák ezt mondta az iskoláról: “Szeretek járni a kollégiumba, mert anyanyelvemen tanulhatok, magyar társaságban vagyok. A kollégium épülete, ahogyan közrezárja az udvart, elválasztva minket a sürgő- forgó várostól, azt a benyomást kelti, hogy más világba lépek be. Egy világ melynek megvannak a maga szabályai, a maga titkai”. A kollégiumban elég sok ösztöndíj van. Ezen kívül olyan programok is vannak, melyeknek keretén belül szinte az összes bentlakó ingyen lehet itt.





2017. szeptember 30., szombat

5. nap

Utolsó nap
Reggel hat órakor keltünk, és 7 órakor indultunk a busszal, ami nagyon korán volt az eddigiekhez képest. Így, amikor elindultunk a busszal, sokan elaludtak. A hazaúton 2 helyen álltunk meg, Bánffyhunyadon és Nagyszalontán. Mindkét városban a helyi magyar nevezetességeket néztük meg, és koszorúztunk is. Bánffyhunyadon a református templom előtti Petőfi-emlékművet, Nagyszalontán pedig az Arany János Múzeumban lévő Csonkatoronynál helyeztünk el koszorút. Ezek után egyből elindultunk hazafelé a 44-es úton, majd az M5-ös autópályán. A hazaút jó hangulatban telt el, mint ahogy eddig is megszokhattuk. A hátul ülők zenét hallgattak, amit az egész busz hallgatott😸. Nagyon jó tempóban haladtunk, alig múlt négy óra, mire a Hősök terére értünk. Még a buszon megbeszéltük, hogy kinek hogy tetszett az út. A busz megérkezésekor a szüleink ott vártak ránk. Mi gyorsan lepakoltunk a buszról, és kivettük a bőröndöket belőle, majd elköszöntünk egymástól és a tanároktól, és megbeszéltük, hogy találkozunk májusban, amikor az erdélyiek jönnek hozzánk. Ezt követően mindenki elindult haza, ki szüleivel, ki egyedül.
Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel

5. nap - Nagyszalonta

Nagyszalonta
Az utolsó napon ellátogatunk a Nagyváradtól 38 km-re található Nagyszalontára, (Nem tévesztendő össze Újszalontával, amely Nagyszalontának a trianoni békeszerződés után Magyarországon maradt határrészéből 1924-ben alakult község, és amelynek neve 1940-ig szintén Nagyszalonta volt.)
Látnivalók
 - Itt található Arany János, Zilahy Lajos, Sinka István illetve Kulin György szülőháza.
- Nagyszalonta „400 éve város” emlékére állított Hajdú emlékmű, az Erzsébet parkban az 1896-os millenniumi ünnepségek alkalmával ültetett két tölgyfa tövében található
- Református templom melletti Kossuth-szobor
- Arany János Emlékmúzeum a Csonka-toronyban - itt koszorúztunk is, meg fényképeket készítettünk.
- Bocskai István szobor a központi parkban
- Szoborpark (a református templom jobb oldalán): Arany János teljes alakos szobra, Sinka István, Zilahy Lajos, Kulin György, a Kossuth-díjjal kitüntetett Kiss István mellszobrai.
- Nagyszalonta a címadó helyszíne Móra Ferenc Szalonta falai című elbeszélésének.
 Nagy Dominik
A Csonka Torony alatt

A Csonka Torony - Nagyszalonta 

5. nap - Bánffyhunyad

Petőfi Sándor - kopjafa 

A református templomban 

A Bánffyhunyadi Református Templom 
Bánffyhunyad
A hazaút előtt is vár még minket egy érdekes hely, ugyanis el fogunk látogatni Bánffyhunyadra, amely egy város a romániai (vagy inkább erdélyi) Kolozs megyében. Itt a Petőfi-emlékművet, a Petőfi és több más író által használt, a református templom kertjében álló asztalt, és magát a templomot fogjuk megnézni. Bánffyhunyadról érdekes azt is tudni, hogy egyike annak a tizennégy településnek, amelyek a megyében GMO-mentes régiót alakítottak. 
Nevének eredete
A helység (Bánffy-Hunyad) elnevezésének első tagja a Losonczy Bánffy család nevéből ered. A név második része a régi magyar Honod személynévből származik.
Gasztronómiai érdekességek
A lakosság magas szintű anyagi kultúrájának a következtében a város és vidékének étkezési művészete Erdély-szerte híres. Az erős bánffyhunyadi háziborok (hunyadi guggolós), a gyomorrontások azonnali gyógyszeréül is használatható zsoboki sompálinka, a zsoboki kecskesajt, a pörkölt hagymával elkészített körösfői burgonyás laska, az egész Kalotaszegen megtalálható, s mind a mai napig csereáruként is használatos, rézüstökben készült fekete szilvaíz, a magas zsírtartalmú bivalytej, a vastag bivalytejföl, valamint a hatvan fok fölötti erősségűre főzött szilva-, alma- és vegyespálinka kiváló minőségű helyi termékek. A román ételkülönlegességek közül a bánffyhunyadi telemea (sós tehén-, bivaly- vagy juhsajt), a nemzeti ételnek számító, faparázson sütött, szegfűszeg-, fokhagyma- és borsfűszerezésű, disznó-, marha- és juhhúsból készült miccs, a tejfölös és zöld csípőspaprikás pacalleves, valamint a tejfölös-vajas túrós puliszka általános közkedveltségnek örvendenek.
Dibáczi Dániel

2017. szeptember 29., péntek

1-2. nap




Az utazás körülbelül 12 óra volt. Közöttük többször is megálltunk. Bár hosszú volt az út, a társaság jól elfoglalta magát. Volt, aki zenét hallgatott, volt, aki filmet nézett, volt, aki olvasott, és volt, aki aludt. Az út során láttunk érdekes dolgokat, többek között juhászt, bárányokat, csirkéket, stb. Az első megálló Nagyvárad volt. Az ottani érdekességeket is megnéztük, mielőtt tovább indultunk volna.
A következő állomás a Királyhágó volt. Már a Királyhágó felé is csodálatos tájakat láttunk, de amikor felértünk, a lélegzetünk is elakadt a látványtól. Mikor lefelé ereszkedtünk, láttunk egy égő járművet. 😱







A Tordai-hasadékot is láttuk messziről többször is, amit csak az út végén nézünk majd meg. Bár nagyon elfáradtunk az út során, Nagyenyed felé a legtöbb embernek még volt ereje énekelni. 
A szállásra sötétben, egy rövid séta után érkeztünk meg. Elfoglaltuk a szobáinkat, amelyekben főleg emeletes ágyak vannak. Gyorsan leraktuk a bőröndünket, és indultunk is vacsorázni, mert már nagyon éhesek voltunk. 
A vacsoránk nagyon finom volt, egy karfiol levesből, egy adag csirkecombból, petrezselymes krumpliból áll, ami mellé csemege uborkát is kaptunk. A desszertünk egy csokis mogyorós nápolyiból állt. 
A vacsora után néhány diák filmet nézett a társalgóban, míg mások letusoltak, vagy a számukra fontos embereket hívták föl hogy tudassák, épségben megérkeztek a szállásra. A takarodó 11 körül volt, míg a lámpaoltás csak éjfélkor következett be, amit a diákok kellőképpen ki is használtak. 

Másnap, miután felkeltünk, reggelihez indultunk, megcsodálva a lakhelyünkről a kilátást. A reggeli után a mi magunk által készített kajából éltünk. Ezután gyalog indultunk a Bethlen Gábor Kollégiumba. Ott rövid látogatást tettünk. Utána busszal elmentünk Tordára, Kolozsvárra, és megnéztük az ottani látványosságokat. Majd visszaérkeztünk a kollégiumba, ahol ezt a blogbejegyzést megírtuk. 😏





Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel
 Fotó: Frolyó Szivárvány

3. nap


     A reggeli nagyon finom volt, virsli volt, lekvárral, ketchuppal, teával és mustárral. Miután azt megettük, elkészítettük magunknak az aznapi ebédünket. Utána rendet raktunk a szobánkban és összecsomagoltuk az utazós hátizsákunkat és elindultunk a buszhoz egy rövid sétával. Ma egy hosszú út várt ránk, több, mint két órát utaztunk a busszal. Utazásunk alatt áthaladtunk Balázsfalván, ahol a népgyűlés kimondta Románia és Erdély egyesülését. Az első tényleges megállónk Segesvár volt, ahol a Diáklépcsőn keresztül a Német Gimnáziumhoz jutottunk. Ott még sok érdekességet láttunk. Ezután volt egy rövid szünetünk, amiben a szuvenírek között kutatva megtaláltuk azokat az ajándékokat, amiket a számunkra fontos embereknek viszünk haza ajándékba. A szünet után elindultunk a buszhoz, egy jó kis sétát téve. A következő megállónk Fehéregyháza volt, ahol megkoszorúztuk Ispán-kútnál lévő Petőfi emlékművet. Ezek után újra buszra szálltunk, és ellátogattunk a Székelykeresztúrra, és megnéztük Petőfi híres körtefáját, amiről a híres erdélyi magyar költő Kányádi Sándor is verset írt. Hazafelé a busz út jó hangulatban, beszélgetve, énekelve telt, bár igen hosszú volt az is, majdnem két és fél órás volt, ami alatt többen el is aludtak. A busz egyből a Bethlen Gábor Kollégiumba repített minket, ahol a mai blog bejegyzést írjuk, miközben a hosszú út fáradalmait pihenjük ki.
Koszorúzás
 
Csapatunk egy része a Petőfi körtefájánál

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Vártemplom

Készítők: Farkas Nóra Nikolett, Forgács Olivér, Belovai Annamária, Ocsovszki Bianka, Kovács Bence, Székesváry Noémi, Horváth Hunor, Lesti Dániel
Fotó: Frolyó Szivárvány

3. nap - Segesvár



Segesvár
Reggel Segesvár felé vettük az irányt, ahol sok látnivalót néztünk meg. Segesvár történelmi központja 1999 óta a Világörökség része.

             A várnak egykor 14 tornya volt de sajnálatos módon ma már ebből csak 9 áll, amiből 3-at meg is látogattunk. Mindegyik torony egy kijelölt céh nevét viseli. A várnegyeden belül szinte minden érdekességet megnéztünk. Az óratorony a 14. század környékén épült, mely 1556-ig városháza is volt, ma múzeumként működik. Mellette található a kolostortemplom, mely a reformátusoké lett és amelyet a későbbiekben tűzvész rongált meg. Az 1642-ben épült diáklépcsőn keresztül eljutottunk a szász evangélikus gimnáziumhoz ami egykor országos hírű volt, tovább sétálva megnéztük Szent Miklósnak szentelt vártemplomot és temetőt, amely a hegytetőn áll. A vártemplom román stílusú volt de helyére gótikus szász templomot emeltek. A református kollégiummal kapcsolatban felmerültek a szászok, akik német anyanyelvű kisebbség Erdélyben. Míg 1910-ben még 250000 volt az erdélyi szászok száma, 2004-re már csak 15 000-en maradtak, és számuk jelenleg is csökken. A többségük 1945 után Németországba vándorolt.
                A mai túra nagyon testszett nekünk, sokat tanultunk Segesvár történelméről, kultúrájáról, az itt élő népekről és Segesvár építészeti stílusairól, bár egy nagyon hosszú túra volt, melyen elfáradtunk, főleg a diáklépcsőn (megvolt a tesióra is 😅), de ezért a gyönyörű és felejthetetlen élményért megérte.     





Segesvári csata
           A segesvári csata az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik jelentős csatája volt.

Petőfi Sándor
Bem József
1849. július 31-én Segesvár és környékén a magyar csapatok nagy vereséget szenvedtek a orosz és osztrák csapatok ellen. Erdélyben voltak a magyar védelem esélyei a legjobbak. Bem július 1-én érkezett a városba, 6000 fős sereggel és 12 ágyúval. Az ellenséges csapatok körülbelül 12 000 fős sereggel és 30 ágyúval jöttek. A magyarok vesztesége körülbelül 1200 fő volt és legalább 500 fő foglyul esett. Az oroszok vesztesége ismeretlen. Augusztus elsején Bem tábornok serege Marosvásárhelyen egyesült a Kolozsvárról odaérkező csapatokkal. A csata ágyúzással kezdődött délelőtt 12 óra után. A csata korai óráiban a magyar csapatok előnyben részesültek. A magyar csapatok a Sárospatak és az Ördögpatak közötti területen álltak fel. Mivel az osztrák , orosz csapatok feladata az állás védelme volt, a magyarok akadály nélkül fel tudtak fejlődni. Bem abban a hitben, hogy az oroszoknak nincs több csapatuk Segesvárnál, csapatának jobbszárnyát a balszárny segítségére küldte. A magyar jobbszárny ellen irányuló támadás visszaszorította a magyarokat a falvakba, majd menekülésre késztette. A menekülőket a kozákok üldözőbe vették, valószínüleg ilyenkor esett el Petőfi Sándor is.
Annak ellenére, hogy Bem és csapatai vereséget szenvedtek, a szövetségesek a magyarországi hadjárat végéig nem jutottak ki Erdélyből.

Készítette: Kónya Viola                        Győri Zsófia              Uzonyi Péter            Burányi Botond
                   Werderitsch Eszter            Molnár Zsófia            Skoda Barnabás
                   Dusza Maura                      Makker Zsombor       Pintér Ádám
                   Ézsiás Zsófia                      Matuska Alex             Labancz Gábor


Fotó: Frolyó Szivárvány és Latabár Endre